Ha nem szeretnél a ceruzák általános történelméről olvasni, vagy arról hogy hogyan készülnek, hogyan épülnek fel akkor ezt a részt nyugodtan ugord át, alul X el jelzetten vannak a különlegesen a rajzolásra vonatkozó megjegyzések.
(a Wikipédiából)
Ceruza
A ceruza írásra vagy rajzolásra használatos eszköz, ami általában egy fahengerbe foglalt vékony grafitrúdból áll, ami és kötőanyagként agyagot is tartalmazhat. A grafit helyett egyéb festékanyagok vagy szén is állhat, a faborítást pedig papír vagy műanyag is helyettesítheti. A hengeres tokot sokszögletű hasábbal helyettesítve a ceruza nehezebben gurul le a lejtős asztalról, iskolapadról. Az ácsok vastag, lapos ceruzát használnak, vastagabb s így lassabban kopó béllel. A ceruzákat atöltő- vagy golyóstollaktól az különbözteti meg, hogy ezekben folyékony halmazállapotú a bennük lévő festékanyag, míg a ceruzabél szilárd halmazállapotú.
A szó eredete
A latin cerussa (ólomfehér szóból, németesen plajbász), az íróvessző szokásos elnevezése. Első formája a fába foglalt ólomvessző volt, neve is innen eredt. Később az ólom helyett az írásra-rajzolásra már régebben is használt lágy ónvesszőt foglalták fatokba. Innen származtatható a magyar neve: irón ← író-ón.
A ceruza története
1564 ben fedezte fel egy ismeretlen személy az angliai Scatwaite völgyében a ceruza lételemét a szén egy származékát a grafitot. Gyártását először 1761-ben kezdte meg a Faber Castell alapítója: Kaspar Faber Stein városban. 1790-ben Nicolas Conté francia kutató fejlesztette ki és szabadalmaztatta a ceruzagyártás folyamatát. Vele egy időben, Bécsben Joseph Hardtmuth építőmester kezdte meg a különböző keménységi fokozatú ceruzák gyártását.
1940-es években találta fel Tokuji Hayakawa a nikkelborítással rendelkező töltőceruzát. Hamar népszerűségre tett szert, mert kényelmesen használható tartós darab volt. 1942-ben alapította meg gyárát az Electric Industry Co.-t, amely Sharp Corporation néven vált ismertté 1970-ben.[1]1874-ben terjedt el a tintaceruza vagy más néven másolóceruza a színes ceruza őse, amely legfontosabb alkotórésze a metilibolya festék. A színes ceruza a 20. század elején kezdett elterjedni. Alapanyaga a festék és kötőanyag. Adalékanyagai a gumi, az agyag, gyanta és wax.
Ceruzagyártás
A ceruza két alkotóeleme a grafit vagy ennek megfelelő kémiai anyag és a ceruza háza, amely lehet fa, fém, műanyag.
A ceruzabél elkészítésekor gondosan felaprítják a grafitot úgy, hogy kristályos szerkezete lehetőleg ép maradjon, mert ettől függ a ceruzavonalak egyenletessége és fedőképessége. A kívánt keménység eléréséhez tisztított finom agyaggal keverik össze. Az elegy gyúrhatóságának fokozására vizet is adnak hozzá, majd dagasztógépbe teszik, azután hengerszékeken és sajtolókon vezetik keresztül. 1000-1200 fokos szárítógépben megszárítják. A száraz ceruzabeleket légritkított térben viaszkeverékkel és zsiradékkal itatják át.
A kátrányfestékipar fellendülésével megjelentek a grafitot helyettesítő különböző szerves festőanyagok. A metilibolya festék a másolóceruza legfontosabb alkotóeleme, melyet a későbbiek folyamán a szivárvány minden színében író ceruzák követtek.
A ceruza másik nagyon fontos kelléke a háza, a fahüvely. Ennek nyersanyaga kizárólag távoli erdők különleges fái voltak, ezek vetemedtek a legkevésbé. A vetemedés elkerülésére régebben az ócska faházak gerendáit, vasúti talpfákat, leselejtezett hajók deszkáit használták ceruza háznak. Ez a forrás azonban véges, így más technológia után kutattak a gyárak mérnökei.
Ma már nemesítéssel impregnálással a frissen vágott hársfából, égerfából s némely fenyőből is jó minőségű ceruzahüvelyt lehet előállítani.
Gyártáskor kis fatéglákat készítenek, melyből fél ceruza átmérőjű szeleteket vágnak. Ezeket viaszszal és festékkel kezelik. A ceruzabélnek vágnak bele vájatot, majd miután belehelyezték a ceruzabelet ráhelyeznek egy másik szintén vájattal rendelkező fa szeletet, s nagyon erős ragasztóval összeragasztják őket. Ezután gép vágja ceruzanagyságúra a szendvicseket. A ceruza külsejét csiszolják, festik és jelzésekkel látják el. A végére kerülő fémgyűrűbe pedig a radír kerül elhelyezésre.
A ceruza fajtái
- Töltőceruza
- Rotring ceruza
- Grafit Ceruza
- Színes ceruza
- Postairón
- Egész grafit
Keménység
Keménységtől függően a ceruzákat 9H-tól 9B-ig (Derwent-féle skála), 10H-tól 8B-ig (Koh-i-Noor), 9H-tól 8B-ig (Staedtler) osztályozzák. Itt a Hjelentése hard, azaz kemény, a B-é black, azaz fekete, az F a fine-finomrövidítése.
| 9H | 8H | 7H | 6H | 5H | 4H | 3H | 2H | H | F | HB | B | 2B | 3B | 4B | 5B | 6B | 7B | 8B | 9B |
| legkeményebb | → | Közepes | → | Legpuhább | |||||||||||||||
Melyiket mihez használd?- H1,H2,H4… ----> a legkeményebb, ezt vázlat készítéshez ajánlom
- HB ------------> szintén vázlat készítéséhez
- B2,B4,B6.. -----> és a puhább ceruzák, árnyékoláshoz a legjobbak
Itt láthatsz két táblázatot arról hogy a különböző keménységű grafit ceruzák hogyan fognak:
Érdemes rajzoláshoz minimum 4 -5 ceruzát magunknál tartani, törekedj arra hogy ne csak 1 félével rajzold meg az egész képet, így ha esetleg árnyékolásban még nem is vagy olyan ügyes sokféle szép árnyalatot érhetsz el.